A metró-hatás (1970-1990)

A fővárosi közlekedés nagy akadályfutása után 1970. április 3-án új korszak kezdődik a tömegközlekedésben. Ekkor adták át ugyanis a 2-es metró első szakaszát a Fehér út és a Deák tér között, amivel a környező felszíni járatok közlekedése és szerepe alapjaiban változott meg. Ez azt jelenti, hogy Pest keleti részéből a belváros már csak átszállással volt megközelíthető és a hosszú kifutó viszonylatokat több, de rövidebb útvonalú ráhordó járat váltotta fel. Szóval a változásokkal együtt az Örs vezér terén, a Kerepesi út térbeli elválasztó hatása miatt rögtön egy dupla végállomás épült ki és megszűnt a 44, 44A, 44B, 46A és a 67A viszonylat. Az Örs vezér teréig vágták vissza a HÉV-vel együtt a 31/A, 45, 46 és a 67-es járatok útvonalát, idevezették a 85-öst, új gyorsjáratok indultak Rákosszentmihályra és az Ikarus gyárhoz (144, 144A), valamint új alapjáratok Rákoscsaba-Újtelepre (76), Rákoscsabára (61Y, 62Y) és a rákosszentmihályi HÉV helyett (31Y). A 7-es autóbuszok pedig a Szugló utca - Róna utca - Egressy út útvonalon közlekedtek a továbbiakban.

A ráhordóvá alakuló hálózaton továbbra is a közlekedés gyorsítása volt a fő cél, így új gyorsjáratok indultak a csúcsidőszakokban több átmérős és kifutó viszonylaton is 104, 105, 106, 107, 109, 112A, 119, 122, 123, 125/A, 130, 132, 140, 155, 176, 181 és 186-os jelzésekkel. A gyorsjáratok szervezése mellett gőzerővel zajlott a közúti infrastruktúra fejlesztése is. 1970. augusztus 11-én vette birtokba a közúti forgalom a Helsinki úti felüljárót (66-os járatcsalád), november 15-én helyezték üzembe a Keleti pályaudvar Verseny utcai oldalán az új autóbuszvégállomást (20-as és 30-as járatcsalád), illetve november 21-én adták át a forgalomnak a Kacsóh Pongrác úti felüljárót és az új Mexikói úti buszvégállomást, ahonnan az 1-es, 25-ös, 32A, 125-ös és a Kacsóh Pongrác úti lakótelepre közlekedő 25Y indultak a továbbiakban. 1971. február 11-én helyezték üzembe a 43-as, 47-es és 84-es viszonylatok Szilágyi utcai új végállomását.

Ahogy az előző korszakban, úgy ebben is a lakásépítés koncentrált területeihez újabb és újabb buszjáratokat szerveztek: 1970. december 15-én indult a 31B viszonylat a Füredi úti lakótelephez körforgalomban. 1971. március 15-én indult a KISZ lakótelepre a 36B, május 17-én pedig a Bosnyák térről az Újpalotai lakótelephez közlekedő 73-as, ekkor még Csömöri úti felüljáró híján a Kolozsvár utcán át. 1972. január 17-én pedig a 96-os útvonalát vezették el az Újpalotai lakótelepig a Kozák térről.

1972. december 23-án adták át a 2-es metró II. Deák tér és Déli pályaudvar közötti szakaszát, amivel a villamosok mellett az autóbuszhálózat is további jelentős átalakuláson ment át. Megszűnt a 19A, a 39A, a 105-ös és a 156-os viszonylat, továbbá a Dembinszky utcai, a Madách és a Mechwart téri végállomás. A Március 15. térig rövidült és az Erzsébet hídra került át az 5-ös, a 107-es a Bosnyák térig, az 56-os a Moszkva térig, a 19-es pedig a Népstadion állomásig közlekedett, ellenkező irányban viszont a Gvadányi utcáig vezették, a Fogarasi úton át. A 39-es a József Attila lakótelep helyett a Dániel úttól a 19-es régi budai végállomásához, a Goldmark Károly utcához járt. Az 5-ös Dohány utcai szakaszát az új 74-es busz váltotta ki, ami a mai troli elődjeként indult a Károly körút és a Csáktornya park között. A villamosok megszüntetésével együtt pedig a Rákóczi úton a 7-es és a 89-es buszcsaládra maradt a felszíni közlekedési igények ellátása. A metró hatására új végállomások alakultak ki a Batthyány téren (11, 60), az Engels téren (16) a Népstadionnál (19-es, 75-ös új járat az Öv utcához) és a Népszínház utcában (99, 99Y). Éjszaka a C és a 31Y után újabb viszonylatot rendszeresítettek a nappali 89A járat útvonalán 89AÉ (Döbrentei tér - Baross tér) jelzéssel, a metró forgalmát pótlandó. Ugyanezen a napon a Szentendrei út átépítéséhez kapcsolódóan a 18-as, valamint a 34-es és a 37-es járatcsaládok végállomását a Miklós utcától az Árpád híd budai hídfőjéhez helyezték át.

A metróátadásnak volt pozitív és negatív hozadéka is: a pozitív, hogy a belvárosi közúti forgalom ideiglenesen mérséklődött, a közlekedés pedig gyorsult. A negatív viszont az lett, hogy a külső területek felől utazók nem érték el közvetlenül a belvárost, így az új metróállomások környezetében plusz átszállásokra kényszerültek, amivel együtt nőtt az utazási idő. Ezért megint meg kell emlékeznünk az elindított gyorsjáratokról, amik 1972-ben a következők voltak: 105, 108, 120, 195, 196, 199. Továbbá a metróra fogták a Rákóczi úti tengelyen a villamosvonalak felszámolását is, ami után csak az autóbuszok maradtak meg (7A, 7C, 107-es, valamint a 89/A, 1977-től 78-as jelzéssel), ami mint később kiderült, nem nagyon járult hozzá a belváros élhetőbbé tételéhez.

Közben, ekkor már a második 15 éves lakásépítési program keretében folyamatosan nőttek ki a földből az újabb és újabb lakótelepek, például Békásmegyeren, a Flórián tér környezetében, Rákoskeresztúron, vagy Újpalotán. Ezekhez a BKV megint újabb és újabb buszjáratokat, a növekvő utazási idők csökkentésére pedig a távolabbi külterületek felé új szolgáltatásként expresszjáratokat szervezett, amik a két végállomásuk között sehol sem álltak meg. Az első ilyen járat a Moszkva tér és Hűvösvölgy között 1973. április 2-án indult 156E volt, amit később a Pestimrére közlekedő 154E, a Rákoskeresztúrra közlekedő 161E, valamint az Őrmezői lakótelephez közlekedő 141E követett. 120E jelzéssel a 20-as útvonalán, 173E jelzéssel pedig a 73-as útvonalán is közlekedett expresszjárat, de nekik volt közbenső megállójuk is.

A metróépítés mellett gőzerővel folyó felüljáró építési program hatására 1973 legvégén a Csömöri úti (73, 77, 173E), 1974 júniusában az Ócsai úti (66-os járatcsalád) és 1974. november 6-án az Árpád úti felüljárókat adták át a forgalomnak. Ott ahol várni kellett egy ilyenre, más módszerekkel élt a BKV. Például az 51-es járat továbbra is hosszú perceket várakozott a ceglédi vasútvonal Lehel utcai sorompója előtt. Ezért a Sibrik Miklós úti felüljáró átadásáig a vonal kocsijai inkább a Hunyadi úttól az Ady Endre úton és a Barabás utcán át a Mázsa térhez közlekedtek.

Az autóbuszhálózat folyamatos terjeszkedését valamelyest csak az olaj-árrobbanás törte meg a ’70-es években és az üzem több járatát is feladta az elkövetkező pár évben, hogy a helyükön trolibuszok induljanak. 1973. december 3-án, a Baross utcai 74-es troli helyett indult 9Y/109 busz helyett ismét troli közlekedett, Zuglóban a Füredi úti és a Kacsóh Pongrác úti lakótelepek felé közlekedő autóbuszokat is trolival váltották ki (74), 1979 legvégén pedig a zuglói 19-es, 31B (131) és 31C (133) járatokat (80, 81-es trolik) is. A 75-ös viszonylatot 1980-ban váltotta a 77-es troli, illetve ugyanekkor indult meg a forgalom a 82-esen is.

Mire elérkezünk a 3-as metró I. szakaszának (Deák tér - Nagyvárad tér) átadásához, az alkalmazott viszonylatszámozási rendszer betelt, így nem volt lehetőség arra, hogy egy új és alapvetően önálló funkciót ellátó járat saját számjelzést kapjon. Miközben a metrószakaszok átadása során érvényesülő ráhordó-elv alapján egyre több, de rövidebb útvonalú viszonylat jött létre, a gyorsjáratok abszolút feleslegesen foglalták el a 101-199 közötti számmezőt. Így aztán 1977. január 1-jével a hálózati változások mellett új számozási rendszert is bevezettek. Ettől kezdve a gyorsjáratokat az alapjáratokkal azonos, de négyszögletes keretbe foglalt, fehér alapon piros szám jelölte (ezt írásban gy betű helyettesíti), az expresszjáratok pedig ehhez kaptak még pluszban egy E betűt és így az alapjáratok részére felszabadult a 101-200 közötti számtartomány, ahová számos, különböző szám- és betűjelzés kombinációjával ellátott vonalat számozták át. A módosítások összesen 38 gyors- és expressz-, valamint 45 valamilyen egyéb módon jelölt elágazó járatot érintettek a 211-ből.

Az útvonalak tekintetében a 6/6gy az Erzsébet térig, a 9-es és korábban a 9gy (még 109-esként) a Madách térig, a 89-es a Blaha Lujza térig, a 199gy (199Y) pedig a Nagyvárad térig rövidült. A 2-es és a 15-ös autóbuszok nem érintették a Vörösmarty teret, a 35-ös, 81-es és 93-as járatcsalád járművei viszont a Népliget helyett újra a Nagyvárad térig közlekedtek, de az Üllői és a Gyáli út helyett a Népligeten, az Elnök és Delej utcán, valamint az Orczy úton át. A 89/A helyett a Baross térről 78-as jelzéssel indítottak új járatot a Naphegy térre, a 89AÉ pedig 78É jelzéssel járt a továbbiakban.

1977. január 17-én az 58-as villamos helyett indult pótlóbusz 58V jelzéssel (későbbi 158-as), július 1-jén a 40-es autóbuszt visszavágták a budaörsi Kötő utcáig és innen 140-es jelzéssel Budakeszire szerveztek új járatot, ami a törökbálinti 188-as buszhoz hasonlóan egyáltalán nem érintette Budapest területét. Augusztus 1-jén átadták a XVII. kerületben a Ferihegyi úti elágazásnál kibővített végállomást, amihez kapcsolódóan a kerület közlekedése 1975 után ismét jelentősen módosult, jó hosszú időre forgalomelosztó- és átszállóponttá téve Rákoskeresztúr városközpontját. Szeptemberben a békásmegyeri lakótelephez indult új járat 143-as jelzéssel a 42-es mellett. 1978. október 31-én a Csepeli átjáró átépítése miatt megszűnt a Csepel - Határ út közötti HÉV-vonal, pótlására másnap üzemkezdettől a 148-as buszt indították a Csepeli HÉV-végállomás és a Gubacsi út között. December 11-én adták át a forgalomnak az új filatorigáti felüljárót (34, 42, 134), december 27-én pedig a Sibrik Miklós úti felüljárót. Így ettől a naptól kezdve az 51-es és a 68-as viszonylatok erre közlekednek, az 51-es ismét a Gyömrői úton át Kőbánya átépítés alatt álló városközpontjához. Továbbá ugyanezen a napon indult meg a forgalom a népligeti felüljárón is (81, 81gy). 1979 júliusában pedig Rákosszentmihály is jobban megközelíthetővé vált, ugyanis ekkor adták át a forgalomnak a körvasút felett átívelő XVI. kerületi Csömöri úti felüljárót (31, 130, 144). Még egy fontos esemény történt 1979-ben: az autóbuszüzem újabb agglomerációs településre tette be a kerekeit, még akkor is, ha ebben az esetben egy fővárosi érdeket szolgáltak ki a főváros határain túl. Szóval július 1-jén indult el a 176gy járat a XVI. kerületi Bökényföldi úttól a Kerepestarcsai kórházhoz.

És most adatoljunk megint egy picit: 1980. január 1-jére 638,8 kilométeres hálózaton és 199 viszonylaton közlekedtek buszok Budapesten, 1.458 forgalomba adott kocsi, 18,1 km/h keringési sebesség és 36,1%-os átlagos férőhely-kihasználtság mellett. Még 1977 év végén az autóbuszok átvették a villamosoktól és összesítésben is a szállított utasok számában a vezetést (596 millió az 588 millió fő ellenében, 1979-ben pedig már 620 millió az 577 millió ellenében). 1970-hez képest jelentősen, 17,5%-val csökkent az átlagos férőhely-kihasználtság, köszönhetően a növekvő járműállománynak és menetsűrűségnek, valamint a csuklós kocsik egyre nagyobb állományon belüli arányával együtt javuló átlagos befogadóképességnek. A városszéleken épült lakások tömeges átadásával együtt nőtt meg az átlagos utazási hossz (1950-ben 5,5 km, 1960-ban 5,9 km, 1981-ben már 6,8 km) és ennek, valamint a részben ráhordóra alakuló hálózatnak köszönhetően nőtt meg az átszállások aránya is. 1968-ban még az utazások 59,7%-a megszakítás nélkül zajlott le, ami 1983-ra 49,7%-ra mérséklődött. A hálózat gyarapodásával együtt javult a megállóhelyek elérhetősége is és a főváros lakóinak 97,5%-a átlagosan 400 méteren belül elérhette a legközelebbi tömegközlekedési eszköz megállóját. A főutak kapacitásbővítésének, a nagy forgalmú gyalogos csomópontokban az aluljárók és a közúti külön szintű csomópontok kialakításának, továbbá a sugárutakra merőleges, a kerületek közötti kapcsolatot biztosító gyűrűs útvonalak és a nagy forgalmú csomópontok ki-, illetve átépítésének hatására nőtt a közutak kapacitása és gyorsult a közlekedés a városban. De ugyanúgy a közlekedés gyorsítása érdekében vett nagyobb lendületet több belvárosi utca egyirányúsítása is.

1980. március 30-án átadták a 3-as metró II. Nagyvárad tér - Kőbánya-Kispest közötti szakaszát, amivel az Üllői út Kálvin tér és Határ út közötti szakaszán megszűnt a felszíni közlekedés, habár az „Üllői úti” autóbuszok már 1977. márciusa óta a Népligeten és a Vajda Péter utcán át jártak terelt útvonalon. Szóval a metrószakasz átadásával együtt megszűnt a 35-ös, 81gy, 98A és a 199gy viszonylat, valamint a Nagyvárad téri és a Kispest, Kossuth téri autóbuszvégállomás. Az Ecseri úti metróállomásnál új végállomást alakítottak ki a József Attila lakótelepet és az Aszódi utcai lakótelepet (81, 181), valamint az Aszódi utcai lakótelepet és a Ceglédi út - Fertő utca térségét, továbbá a Táblás utcát kiszolgáló (189/A) járatoknak, a 89-es útvonala viszont a Blaha Lujza tér és a Nagyvárad tér közé rövidült. A Határ úti új csomópontról indult az 54Egy Pestimrére, a 66gy Soroksárra, a 123gy a Jahn Ferenc kórházhoz és a 154-es Kispestre. A Kőbánya-Kispestnél létrejött intermodális csomópontban kapott helyet az idáig rövidülő és Pestimre, Mednyánszky utcáig meghosszabbított 35gy, a 135gy és a 93-as, valamint a 48-as Kispest, Kossuth téri és a 85-ös Újhegyi lakótelepi végállomását is ide helyezték át. Új járatok indultak 98gy jelzéssel Rákoshegy vasútállomáshoz és 136gy jelzéssel a Havanna lakótelepre, illetve a Repülőtéri Járatot a szintén Kökiről indított új 93gy autóbusz váltotta fel és ezzel 1915 után végleg megszűnt az autóbusz-közlekedés a Vörösmarty téren.

1981. január 1-jén az újpesti 8-as villamos kiváltására indult el a 147-es busz. Az év során további gyorsjáratokat szerveztek 1gy és 60gy jelzéssel az alapjáratok útvonalának egy részére. December 31-én a 3-as metró II/B. (Deák tér - Lehel tér) szakaszának átadásához kapcsolódóan a 6-os és a 6gy viszonylat a Marx térig, a 43-as, 43gy és 43Agy járatok pedig a Lehel térig rövidültek, a 26-os, a 91-es és a 191-es járatok végállomását pedig a Marx térhez helyezték át a Vígszínháztól, illetve a Gogol utcából. Még 1981 első felében vezették be a 42 órás munkahetet, aminek következtében 1982. január 13-ától 6 alap-, 10 betét-, két expressz- és 24 gyorsjáraton lehetett felfüggeszteni szombaton a közlekedést.

1982. október 26-án adták át a forgalomnak a Bogdáni úti végállomást és részben az átépített Flórián teret is. A 6/6gy, 55/55gy és 86/86gy járatok az új lakótelepen átadott fordulóig közlekedtek, a Miklós utcai végállomás pedig végleg felszámolásra került. 1983. január 25-én a mai Boráros téri és Közraktár utcai, április 16-án a Csepel, Szent Imre téri, július 26-án pedig a Kőbánya városközpontnál létesült végállomásokat adták át a forgalomnak.

1984 márciusában a 93gy útvonala a repülőtér, D portáig hosszabbodott, május 1-jén megindult a 153-as a Móricz Zsigmond körtérről az épülő Gazdagréti lakótelepre, november 1-jén pedig a 66-os busz került összevonásra a 199-essel, amivel Soroksár is egész napos, közvetlen metróelérést kapott. November 6-án adták át a forgalomnak a 3-as metró III/A. szakaszát (Lehel tér - Árpád híd). Ennek kapcsán a 32, 32gy, 43, 43gy és a 133-as járat végállomása az Árpád hídi metróállomáshoz került, a 43Agy járat közlekedése pedig megszűnt. December 1-jével helyezték üzembe a Nyugati pályaudvarnál ma is használt végállomást. Szintén még ebben az évben, az M5-ös autópálya bevezető szakaszának építése miatt jelentősen módosult a Nagykőrösi út környezetében közlekedő járatok útvonala.

1985. június 1-jén Rákospalota, Kossuth utca és Megyer, Petőfi laktanya között a 10-es villamos helyett 104-es jelzéssel indult új buszjárat, ami októberben már Székesdűlőt is elérte, így egy addig csak Volánbusszal elérhető belterületre jutott el a BKV. Május 15-én újabb gyűrűs viszonylatot helyeztek üzembe 75-ös jelzéssel Újpalota, Szentmihályi út és Cinkota HÉV-állomás között, júniusban pedig a 125-ös járaton indult meg a forgalom a Szilágyi úti végállomás és az új káposztásmegyeri lakótelep déli határoló útja között. November 1-jével pedig a 93gy útvonalát hosszabbították meg a Ferihegyi repülőtér új 2-es termináljáig.

1987. január 1-jén a 153-as helyett 153gy jelzéssel közlekedett új járat, a Gazdagréti tértől a Déli pályaudvarhoz pedig 139gy jelzéssel szerveztek új viszonylatot. 168-as jelzéssel az Örs vezér tere és Rákoshegy, Ferihegyi út, május 1-jén pedig 19-es jelzéssel a Jahn Ferenc kórház és Csepel, Csillagtelep között indult, addig gyengén ellátott területeken új viszonylat. A Centenáriumi lakótelep metrókapcsolatának biztosítására 44Agy jelzéssel indultak autóbuszok, a Harmat utcai és Újhegyi lakótelep jobb metrókapcsolatának biztosítása érdekében pedig a 85gy-t meghosszabbították Kőbánya-Kispestig. 1988. január 1-jén a 82-es útvonala szintén idáig hosszabbodott a Derkovits utcán át. A Keresztúri úti felüljáró átadásával együtt január 30-ától a 61Egy expresszjárat kocsijai erre közlekedtek a Jászberényi út helyett, a 67-es végállomását pedig a Tejüzemtől az Újlak utcai új lakótelephez helyezték át. 1989. január 2-án indult meg a forgalom a 106-os járaton a Pók utcai lakótelep felé, ekkor még a Bogdáni úti végállomásról, február 1-jén pedig a 20gy járat útvonala hosszabbodott meg a káposztásmegyeri lakótelepig. A Vár alatti pincerendszer terhelését csökkentendő új, midibuszos vonal indult 1989. március 1-jén Vár-busz jelzéssel (vagyis egy kis várszerű piktogrammal), ehhez kapcsolódóan pedig módosult a 16-os és 116-os járatok közlekedése is.

Még 1988. január 3-ával megszűnt a 12A és a 12gy járatokon a forgalom, mivel a Nagykörúton egyre gyakrabban jelentkező forgalmi torlódások és a csökkenő utasszám miatt már nem volt rajtuk túl acélos a kihasználtság. 1989. szeptember 2-től pedig a 12-es busz a Moszkva tér és a Boráros tér között közlekedett, de csak a budai oldalon. Így a nappali fogalomból 57 év után eltűntek az autóbuszok a Nagykörútról, viszont éjszaka a villamosok helyett 6É jelzéssel új buszjárat indult.

A metró-hatás és ez a nagyon hosszú fejezet 1990. december 15-én ér véget, amikor forgalomba helyezték jó ideig az utolsó metrószakaszt a fővárosban. A 3-as metró III/B első, Árpád híd - Újpest-központ közötti szakaszának átadásához kapcsolódóan a 32-es járat útvonala módosult az Árpád híd környékén. A 43-as busz személyében egyetlen felszíni közlekedési eszköz maradt a Váci úton, Újpest-városkaputól Káposztásmegyerre a 122gy járatot szervezték, Újpest-központhoz került a 20, 25Agy, 120, 147, 170gy végállomása, valamint megszűnt a 4A, a 20Agy, a 30gy, a 43gy, 84gy és a 125-ös.

Nos, 20 év hosszú idő és ezalatt a fővárosi autóbuszok szerepe, a hálózat és a többi üzem is alaposan megváltozott. A lenti térképen pont ezt szerettem volna visszaadni, amin semmi extrát nem csináltam, csak kiemeltem azokat a járatokat az 1990. végén érvényes hálózatból, amelyek útjuk során valahol érintettek egy metróállomást, tehát legalább részben ráhordó járatnak tekinthetők. Látható, hogy a korábban a villamoshálózat kiegészítő szereplőjéből a város közlekedésének főszereplőjévé váló buszok hálózati szempontból ismét elkezdtek kiegészítő szereplővé is válni, csak most a metróvonalakra hordták rá az utasokat és a hosszú, a pesti belvárosból a külvárosokba kifutó viszonylatok helyett tömegesen megjelentek a rövidebb, ráhordó viszonylatok.

A busz- és a vasúthálózat keresztéseinek formái 1966-ban

Természetesen a folyamatosan növekvő közúti forgalom mellett nem sok lehetőség maradt, mint a föld alá vinni a legfontosabb gerincirányok forgalmát. Ez a közúti forgalom a ’70-es évektől kezdve folyamatos infrastruktúra fejlesztésbe hajszolta a fővárost, ami a főútvonalak- és a vasúti átjárók kapacitásának bővítése mellett a végállomások- és autóbuszfordulók kiépítésében is tetten érhető. Az infrastruktúra fejlesztése mellett a csúcson 44 gyors- és 6 expresszjárat közlekedett a fővárosban, amik a fokozatosan lassuló közúti forgalom mellett igyekeztek valamelyest fenntartani a keringési sebesség értékét a hálózaton. Az autóbuszokon végül 1977-ben utaztak először a legtöbben a főváros tömegközlekedési ágai közül, de az utasszám növekedése itt nem állt meg és egészen 1990-ig emelkedő tendenciát mutatott. A járatok száma 1990. január 1-jén érte el maximumát. Ekkor 161 alap-, 14 betét-, 44 gyors-, 6 expressz- és 12 éjszakai járaton közlekedtek autóbuszok Budapest útjain a BKV színeiben.

A busz- és a vasúthálózat keresztéseinek formái 1966-ban

Az autóbuszok szerepének növekedésével együtt csökkent a HÉV és a villamosok aránya a városi helyváltoztatások összes számában. A megszűnő tarifális különbségek és az egyre inkább elavuló infrastruktúra hatására egyre több kötöttpályás vonal mentén, vagy helyett mutatkozott igény buszok közlekedtetésére, elég csak a Váci úti 43-as és 84-es, a belső Üllői úti és a Bajcsy-Zsilinszky úti 6-os és 81-es, a külső Üllői úti 35-ös, 81-es és 93-as viszonylatcsaládra, vagy a HÉV-vonalakat kiváltó járatokra gondolni. Az igények hatására egyre több gyorsjáratot szerveztek a meglévő villamosvonalak mentén, így az utasok egyre inkább az autóbuszokra áramlottak át. A Rákóczi úton a metróátadással együtt kicsinált villamosközlekedés megalkotta Budapest legismertebb és hosszú ideig legforgalmasabb járatcsaládját, a 7-est, ugyanakkor az 1990-es évekre a Thököly úti villamos elsorvasztásával együtt nem biztos, hogy ez volt a legsikeresebb közlekedésfejlesztési ötlet a főváros történetében. De hasonló lejátszódott például Újpesten is. Azonban vitathatatlan, hogy autóbuszból bőven állt rendelkezésre a hazai gyártás végett és beszerzésük, valamint üzemeltetésük még a nagyobb fokú amortizáció mellett is olcsóbb volt a villamosokénál, így a meglévő vonalak lassú elsorvasztása mellett az újonnan beépült városrészek közlekedését is szinte kizárólag autóbuszokkal oldották meg. Apró kivételt jelent ez alól a zuglói trolihálózat kiépítése, valamint a Baross utcai troli felélesztése, vagy Káposztásmegyer egy része.

A következő korszakunkra, vagyis a rendszerváltást követő időszakra az autóbuszüzem akkori történetének legnagyobb kiterjedésében fordul rá. Eddig a fővárosi tömegközlekedés alig tudott elég járművet kiállítani, hogy elszállítsa az utasokat. Nos, ez szó szerint az ellenkezőjére fordul és az autók rohamosan növekvő számával együtt drasztikusan csökken a tömegközlekedés részaránya a helyváltoztatások számában. Ez nem 1990-ben kezdődött, hanem már a ’80-as években, a kezdődő gazdasági pangással, majd szerkezetváltással együtt és talán utólag mondhatjuk azt, hogy a főváros vezetése nem reagált a legjobban a változásokra. Hiszen következő korszakunkban sok tervszerű hálózati változásra, ami nagyobb hatással járt volna, nem találunk példát. Ellenben a korábban már vázolt okok miatt elkezdett esni az utasszám, amire végül is egyfajta reakció az, amit láthatunk. Egy azonban biztos: eddig a főváros közlekedésében a főszerep a tömegközlekedésé és azon belül is a buszoké volt. Ezután viszont már nem.